Apró lábak, óriás akarat – a tacskó fajtaleírása

A tacskó négy apró lábán hatalmas öntudatot és magabiztosságot hordoz. Nem is rejti véka alá, hogy bár a teste kicsi, bátorsága és vakmerősége hatalmas. Na és persze makacssága is. Bűbájos tekintetükkel azonban mindenkit levesznek a lábukról. Bár a legkiválóbb vadászkutyák egyike, a tacskó remekül működik szerető családi kedvencként is. Ehhez azonban legalább olyan öntudatos és határozott gazdira van szükség, mint amilyen a tacskó maga. És nem árt egy jó adag következetesség sem. A tacskó bár kicsi, egyáltalán nem öleb! Aktív, cserfes, intelligens és önjáró kutya. Cikkünkből megismerheted ezt a rendkívül jópofa, bájos és humoros kutyafajtát!

A tacskó története

A tacskó egy igazi szupersztár kutya, már nagyon régóta művészek és uralkodók kedvence. Hosszú út vezetett a „reflektorfényig”, hiszen története az ókori Egyiptomig vezethető vissza. Leletek bizonyítják, hogy már ebben az időben is léteztek hosszú testalkatú, rövid lábú kutyák. Tényleges kialakulása azonban a 15. századra tehető. A fajta kitenyésztése Németországban történt. Francia vadászkutyák, pincserek és schnauzerek vérvonalát hordozza magában. A hosszúszőrű tacskók spánielek és szetterek keresztezésével kapták meg mai formájukat. Drótszőrű társaik pedig terriereknek köszönhetik jellegzetes külalakjukat. A tacskót kifejezetten vadászkutyának, munkakutyának tenyésztették. Rókára és borzra vadásztak velük, de ez sokáig csak a nemesek és uralkodók kiváltsága volt. Bonaparte Napóleon is több tacskót tartott élete során. Sőt gyakran festette le magát velük, egyiküket saját magáról nevezte el. Utolsó tacskóját pedig szarkofágja mellé temették el.

A különleges testfelépítésnek és rendkívül jó szaglásnak köszönhetően a tacskó verhetetlen volt a borzvadászatban. Nevét is a borzokról kapta. Az eredeti „Dachshund” kifejezés ugyanis borzkutyát jelent. 1879-ben készült el az első fajtaleírása. Hivatalosan pedig 1889 óta ismerik el hivatalos fajtaként Németországban. A tacskó népszerűsége a második világháború után elkezdett csökkeni német származása miatt. 1972-ben azonban a müncheni olimpia kabalafigurájaként tért vissza a köztudatba és újra szárnyalni kezdett. II. Erzsébet corgik mellett például tacskókat is tartott. Pablo Picasso és Andy Warhol pedig nemcsak házi kedvencként, hanem múzsaként is tartották őket. A tacskók Hollywoodba is betörtek. Clint Eastwood és Brigitte Bardot is rajongott értük.
 

Kicsi a bors, de nagyon akar. A tacskó jelleme

A tacskó külalakja rafináltan alkalmas a gazdik megtévesztésére. Elsőre hajlamosak vagyunk csak egy kis kutyát látni, rövid lábakkal. Az ereiben csörgedező öntudat és akarat azonban gyakran feszegeti testi határait. Nem szabad elfelejteni, hogy a tacskó egy vadászkutya. Nem is akármilyen. Bátran nekimegy a rókának, borznak. Sőt még a vaddisznótól sem riad meg. Akarata és bátorsága kiegyensúlyozott és határozott nevelést kíván meg. És itt jön a csapda. Akire már szegeződtek csillogó barna tacskó szemek, az biztosan tudja, miről van szó. Mindenkit levesznek a lábukról és ezzel tisztában is vannak. Amikor előveszik a cukiság kártyát, valóban nehéz tartani a határokat. Hosszútávon azonban megéri a konzekvens nevelés. Szükségük van egyértelmű szabályokra, keretekre és határozottságra.

Fontos, hogy korán kezdjük meg vele a szocializációt és a tréninget. Nagyon gyorsan válhat túl makaccsá és önfejűvé. Azután pedig már igen nehéz dolga lesz a gazdinak. Minél hamarabb találkozzon tehát más háziállatokkal és emberekkel. A tacskó mindemellett nagyon intelligens és okos kutya. Hűséges és kedves, de az idegeneket nem nagyon szívleli. Családjához ragaszkodik és védelmező szerepben is tetszeleg mellettük. Azonban ha nem figyelünk, hamar túlzásba is eshet egy-egy odacsípéssel. A tacskók humorérzéke is legendás, kimondottan szórakoztató és egyedi személyiségek egytől egyig.

Tacskó fajták – fajtastandard

Hivatalosan három méret és három szőrváltozat elfogadott. Méret szerint a normál, törpe és kaninchen (nyúlász) fajtákat különböztetjük meg. A normál (standard) tacskó méretének meghatározása súly alapján történik, maximum 10 kg-osak lehetnek. A másik két fajtát (törpe, nyúlász) mellkas körméret szerint sorolják be. A normál tacskó súlya átlagosan 9-10 kg, a törpe tacskóé 5 kg körül mozog. A legkisebb, nyúlász tacskó alig nyom 3 kg-ot. A törpe tacskó mellkas körmérete maximum 35 cm lehet, a nyúlásznál 30 cm a maximálisan megengedett.

Szőrváltozat alapján megkülönböztetünk rövid szőrű, szálkás szőrű és hosszú szőrű tacskót. A rövid és hosszú szőrű tacskók bundája három féle lehet. Egyszínű (vörös), kétszínű (fekete vagy barna cser jegyekkel) és tiger. Bundájuk puha, selymes és fényes. A szálkás szőrű változat bundája durva, aránylag hosszú, fülén rövidebb. Manapság a szálkásszőrű változat a legnépszerűbb. A mai napig a legsokoldalúbban hasznosított kotorékebek. Ragyogó tulajdonságaik miatt a vadászok számára rendkívül fontos kutyák. Nemcsak kajtatásra, hanem bokrászásra és nyúlhajtásra is alkalmazzák. A kaninchen tacskó méretének köszönhetően még az üregi nyúl vackába is be tud menni.

A tacskó külalakja

A tacskó feje jellegzetesen vékony és megnyúlt. Hosszúkás orrának színe attól függ, milyen színű a bundája. Erős állkapcsa van, harapása pedig ollós. Fülei szépen a fejhez simulnak és jellegzetes V alakban lelógnak. A tacskók fülcimpái viszonylag nagyok. Ovális, közepesen nagy szemei barátságosak és intelligensek. Jellegzetes rövid lábai izmosak és nagyon fürgék. Teste hosszúkás, feszes, domború mellkassal és felhúzott hassal. Legjellegzetesebb vonása a hosszúkás teste és a hozzá kapcsolódó rövid lábak. Farkuk nem túl hosszú, vége elvékonyodik. A tacskók várható élettartama nagyjából 12-16 év.

A tacskó tartása

A tacskó nem egy kifejezetten mozgásigényes kutya. Nem annyira nagy a mozgásigénye, mint más vadászkutyáké. Azonban a túl kevés mozgás kifejezetten káros számukra. Az elhízás következményei ezt a fajtát sajnos súlyosabban érintik, mint más testalkatú társaikat. A tacskó kifejezetten jól tartható lakásban, azonban nem szabad elfeledkeznünk az ösztöneiről. Hiába pici a termete, ő egy vadászkutya. Szüksége van ingerekre, feladatra, munkára. Akkor válasszunk tacskót, ha kistermetű, de okos, energikus kutyát szeretnénk. Ha van időnk a tanítására, szocializálására és a megfelelő foglalkoztatásra.

Lakásban való tartásnál fontos szempont, hogy nem tesz jót a gerincének a lépcsőzés. Mindig használjunk liftet, vagy vegyük kézbe és úgy vigyük a lépcsőn. Kertben is jól érzi magát, azonban nem szabad elfeledkezni széles mancsairól. Rendkívül jól ás velük és bizony képes felszántani a kertet, ha unatkozik, vagy esetleg szagot fog. Gyerekek mellé nem kifejezetten ajánlott, de összeférhető velük. Fontos a megfelelő fegyelem kialakítása és a fokozatos szoktatás.

A tacskók táplálása

A tacskók etetési igénye nagyban függ az életmódjuktól. Egy hobbikutya energiaigénye kevesebb, mint egy aktívan vadászó kutyáé. Fontos számukra a minőségi, fehérjedús táplálás, magas hústartalommal és kevés gabonával. A tacskón kis termete miatt már egy pici súlyfelesleg is meglátszik. Lassíthatja a mozgékonyságot, mely további plusz kilogrammokhoz vezethet. Minden kutyánál ügyelni kell a súlyra, de a tacskóknál ez fokozottan így van. Makacsságuk miatt ráadásul a lefogyasztás gyakran nehezebben megy, mint más fajtáknál. Előzzük meg a bajt és ne hagyjuk, hogy elhízzon. A testsúlyt minőségi eledel pontosan kimért adásával lehet hatékonyan kontroll alatt tartani.

Hogyan kell ápolni egy tacskót?

Mindhárom szőrtípus ápolása egyszerűnek mondható. A rövid szőrű egyedeket heti egy-két alkalommal érdemes átkefélni. Szőrük így szép csillogó lesz. Sőt, ha a heti fésülést szarvasbőrrel végezzük, a csillogás még szembetűnőbb lesz. A hosszúszőrű változatnál ugyanez a helyzet. Ez a szőrzet már hajlamosabb lehet bogáncsgyűjtésre és gubancolódásra. Egy hosszabb kirándulás után mindenképpen szedjük ki az oda nem illőd dolgokat. A szálkásszőrű tacskó szőrével szinte semmit nem kell csinálni. A füleket és szemeket azonban rendszeren ellenőrizzük. Karmokat időnként le kell vágni, ne hagyjuk túl hosszúra nőni.

A tacskóbénulás

A tacskók legjellemzőbb betegsége az úgynevezett tacskóbénulás. Ami nem más, mint egy porckorongsérv. A betegség kialakulásához hozzájárulhat a rendszeres lépcsőzés, de öröklődhető is a hajlam. Ilyen probléma esetén egyes idegek károsodnak, a hátsó lábak pedig lebénulnak vagy jelentősen gyengülnek. A tacskóbénulás kialakult tüneteit nem lehet visszafordítani. Csak kezelni és csillapítani lehet fizioterápiával, fájdalomcsillapítókkal. Fontos tehát a megelőzésre helyezni a hangsúlyt. Az erős izomzat és megfelelő testsúly segíthetnek a kialakulás megelőzésében. Bármilyen mozgásszervi tünettel azonnal forduljunk orvoshoz. Az időnek kulcsfontossága van a lehetséges terápiák alkalmazásában.

Kinek ajánlott egy tacskó tartása?

A tacskó tartása ma már nemcsak aktívan vadászóknak ajánlott. Kifejezetten jól működnek házi kedvencként, családtagként is. Fontos azonban, hogy a gazdi határozott és konzekvens legyen. Megengedő viselkedéssel, szigor nélkül könnyen a fejünkre nőhetnek. A fajtát veszélyeztető betegségek miatt fontos, hogy megbízható tenyésztőtől vásároljunk. Nézzük át a szükséges szűrési eredményeket, felmenőket és referenciákat. A genetikailag öröklődő betegségek nagy része kiszűrhető, ha gondosan járunk el.