Manx, a farok nélküli macska

A manx, más néven man-szigeti macska egy igazán különleges cicafajta. Legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy csonka farokkal, vagy farok nélkül születik. A manx a házimacska egyik változata, gerince egy természetes mutáció miatt rövidült meg. Eredetét számos legenda övezi. Igazából azonban senki nem tudja biztosan, hogyan és mikor jött létre ez a kicsit talán furcsa farok nélküli cica.

Honnan származik a manx macska és miért nincs farka?

A manx eredete egészen a 18. századik vezethető vissza. Múltját tekintve egy dolog biztos. Az Ír-tengeren fekvő, a Brit-szigetek földrajzi középpontjának számító Man-szigetről származik. Eredetére vonatkozóan azonban számos legenda kering a köztudatban. Az egyik legkedvesebb Noé nevéhez fűződik. A történet szerint, amikor Noé behívta az állatokat a bárkájaba, a manx macska lustálkodva szundikált. Majdnem lemaradt a hajóról, épphogy besurrant miközben Noé már zárta be a hajót. Bár a cicának sikerült beugrania a résen, Noé véletlenül rácsukta a farkára az ajtót, az pedig levágta a cica farkát.

Egy másik verzió szerint az 1600-as évek elején a Spanyol Armada hajótöröttjei között volt a fajta őse. Egy harmadik legenda szerint pedig az ír hódítók tehetnek a manxok farkatlanságáról. Levágták, hogy azt trófeaként a sisakjukra tűzhessék ki. Sőt olyan feltételezések is vannak, hogy a manx macska a nyúl és a macska kereszteződéséből született meg.

A legvalószínűbb azonban az, hogy a manx macskák eredete a Föníciából Japán felé tartó kereskedelmi hajókhoz kapcsolódik. Elképzelhető, hogy a hajósok felvettek néhány jellegzetes farkú macskát egérfogónak. Ezzel pedig véletlenül importáltak egy új macskafajtát a kontinensre.

A manx macska megjelenése

Testalkata erős és zömök, feje nagy és kerek. Mellső lábai rövidebbek a hátsóknál, ezért a fara magasabban van, mint a vállai. Ettől mozgása kissé esetlen, nyúlszerű. Nehézkesen mászik és problémát okoz számára a magasból történő leugrás is. Átlagos testtömege 5,5 kilogramm.
A manx macskákat a farkuk hossza alapján négy kategóriába sorolják:
- teljesen hiányzó farkú (dimple rumpy vagy rumpy),
- csonka (rumpy riser vagy riser),
- félhosszú (stumpy) és a
- teljes hosszúságú (tailed vagy longy)
Egy alomban akár minden kategóriából származó kiscica is lehet. Kiállítási célokra általában a teljesen hiányzó farkú macskák a legideálisabbak.

A szőrzet hosszúsága alapján a macska két változata különböztethető meg. A rövid szőrű manx macska sűrű aljszőrzettel és durva fedőszőrzettel rendelkezik. A hosszú szőrű manx macskát selymes, félhosszú, dupla bunda jellemzi. Ezt a fajtát cymricnek is neveznek. Bundájuk a nyaknál, deréknál és a hátsó lábaknál hosszabb, a lábujjak között pedig rojtos. A The Cat Fanciers' Association (CFA) szerint a cymric a rövid szőrű manx változatának tekinthető. A The International Cat Association (TICA) a hosszú szőrű változatok közé sorolja.

Manx szindróma – a túl rövid gerinc

Az úgynevezett manx szindróma a farok hiányát okozó mutáns gén miatt alakulhat ki. Akkor fordul elő, ha mutáció miatt a gerincoszlop túlságosan lerövidül. A manx szindróma súlyosan károsítja a gerincoszlopot és az idegrendszert. Ez pedig nyitott hátgerincet (spina bifida), bélrendszeri problémákat és a húgyhólyag károsodást okozhatja. Korábbi tanulmányok szerint a manx macskák 20 százaléka érintett volt ezzel a betegséggel. Mára azonban a szakszerű tenyésztői munkának köszönhetően ez a betegség kevésbé gyakori. A legjobb tenyésztők az állatokat megfigyelés alatt tartják egészen négy hónapos korukig. Így van esély arra, hogy az esetleges egészségi problémákat időben felismerjék.

A man szigeti macska egy igazi vadász

A manx macskákat intelligensnek és nagyon játékosnak tartják. Bár nem idomíthatók olyan könnyen, mint a kutyák, egyszerű parancsokat mégis megértenek. Egyesek visszahozzák az eldobott tárgyakat, és jól tűrik a pórázon való közlekedést is. Kedvelik az emberek társaságát, sok figyelmet igényelnek, és nehezen viselik az hosszú ideig tartó magányt. Ezért ideális társállat lehet például nagyobb családok számára. Gyakran játszanak vízben, akár be is ülnek a csöpögő vízcsap alá. Szeretik, ha sikerül túljárniuk az emberek eszén, de néha makacsok is lehetnek. Viselkedésük hasonlít a bengáli és az ocicat fajtákéra. Jól elszórakoznak mozgó tárgyak üldözésével. Lehet az akár másik macska, másik élőlény vagy éppen a gazdi lába. Dorombolásuk lágy hangú, nyávogásuk pedig elnyújtott morgásra vagy gyors csiripelésre emlékeztet. Vannak közöttük csendes példányok, valamint gyakran és változatos módon kommunikáló egyedek is.

A fajta példányai jó képességű vadászok, előfordul (főként a fiatalabbak körében) hogy a saját méretüknél nagyobb zsákmányt ejtenek el. Az sem ritka, hogy mókus vagy oposszum válik az áldozatukká. A farmerek gyakran használják őket rágcsálóirtásra. Mivel rövid mellső lábaik miatt a nyulakra emlékeztetnek, az angol nyelvben néha cabbitnak nevezik őket. Ezt az elnevezést a cat (macska) és a rabbit (nyúl) szavak összevonásával alkották.

Mi a helyzet az egyensúlyérzékkel farok nélkül?

Az átlagos macskák egyensúlyérzékét a hosszú, hajlékony farkuk segíti. De mi a helyzet akkor, ha a cicának nincs farka? Vajon a manx nehezebben egyensúlyoz egy háztetőn? Nos, a farok részbeni vagy teljes hiánya egyáltalán nem okoz egyensúlyi problémákat náluk. További érdekesség a fajtával kapcsolatban, hogy csak mintegy ötéves korukra válnak kifejletté.

A manx fajta jövője

Egyre gyakoribb jelenség, hogy manx macskák párosodnak átlagos házi macskákkal. Ennek legfőbb oka a felelőtlen szaporítás vagy a kijárós ivaros macska gazdik nemtörődömsége. A tenyésztők is gyakran elkövetik ezt a hibát, akár gondatlanságból, akár szándékosan a beltenyészet elleni génjavítás céljából. Ez azonban egy kétirányú folyamat. A házi manx macskák génjei megjelennek a keverék, vad, "házi" utódokban. Eközben a tiszta manxok egyre ritkábbá válnak. Ugyanez a jelenség más fajtáknál is előfordul. Angliában például a vadmacskák fajtája eltűnik a házi macskák genetikai nyomása miatt. Hosszú távon a manx fajta valószínűleg két csoportra fog oszlani. Az "igazi" manxra, amelyet felelős tartással és szabályos tenyésztéssel próbálnak megóvni a genetikai betegségektől. Valamint a "manx jellegű", vagy fél-manx cicákra. Ezek a cicák ugyan egészségesebb genetikával fognak rendelkezni, de más fajtajegyeket is hordoznak majd.