[INTERJÚ] Megfeszített erőkkel dolgoznak a magyar mentőkutyások Törökországban

2023. február 6-án a Richter-skála szerinti 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Törökország délkeleti és Szíria északi részét. A főrengéseket legalább 40 utórengés követte, a halottak és az eltűntek száma már 20 ezer felett van. A világ minden tájáról elindultak a mentőkutyás egységek, speciálisan képzett romkereső kutyákkal. Ezek a kutyák kulcsszerepet játszanak abban, hogy a kutatók megtalálják és kimentsék a romok alá szorult élő embereket.

Azonnal indultak a magyar mentőkutyások

A katasztrófa után szinte azonnal elindult az Országos Katasztrófavédelem Főigazgatóság Hunor elnevezésű csapata 55 fővel és két mentőkutyával a legsúlyosabban érintett Hatay tartományba. Emellett a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat, az Életjel Mentőcsoport és a Baptista Szeretetszolgálat szervezésében a külügyminisztérium támogatásával összesen 46 további mentő és 15 mentőkutya indult Törökországba a katasztrófa másnapján. Azóta újabb és újabb szervezetek és önkéntesek indultak útnak. A legfrissebb hírek szerint már 20 felett van azoknak a száma, akiket a magyar mentőkutyák találtak meg élve a romok alatt.

Bozsik-Pál András, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat mentőkutya vezetője és kiképzője jelenleg itthonról szemléli az eseményeket. Kutyájával, Sonar-ral már számos éles bevetésen részt vettek, így pontosan tudja, mi zajlik most a helyszínen, kollegái milyen kihívásokkal néznek szembe.

András, mi a kutyák feladata egy ilyen helyzetben és mit kell tudni a képzésükről, munkájukról?

Bozsik-Pál András: A mentőkutyáknál 3 keresési módot különböztetünk meg. A nyomkövető kutyák a talajon követik az eltűnt személy nyomát. Meghatározzák a haladási irányát és behatárolják az átvizsgálásra kerülő területet. A terület kutatásra képzett kutyák már azt a területet kutatják át, amit a nyomkövető kutyák meghatároztak. Ők tehát egy adott, meghatározott területen kutatnak. A romkutató kutyák pedig természeti katasztrófák esetén kerülnek bevetésre. Gázrobbanás, ipari katasztrófák által keletkezett romokat kutatják át. A kutyáknak ilyenkor a romok alá került embert kell jelezniük. Az úgynevezett mantrailing, vagyis a „forró nyomos” követés is egy kereső munka. Ebben az esetben a kutya feladata az eltűnt személy haladási irányának, tartózkodási helyének nagy körvonalakban való meghatározása.

Mi történik éles helyzetben, hogyan reagálnak a mentőegységek egy földrengés hírére és hogyan dolgoznak a kutyák egy földrengés sújtotta területen?

A Magyarországon bekövetkezett katasztrófára a Katasztrófa Védelmi Főigazgatóság Tevékenység Irányítási Központja (TIK) ad ki riasztást a területileg illetékes mentőszervezeteknek. Nekik pedig a rendelkezésükre álló műszaki, illetve személyi állománnyal meg kell kezdeni az adott káresemény átvizsgálását. Ha szükséges, romkutató kutyával, technikai eszközökkel.

A területre vonulás után a csapatok elkezdenek dolgozni. Fontos tudni, hogy a kutya nem a romok alá szorult ember pontos helyzetét, hanem a bajban lévő ember szagfelhő kiáramlásának a helyét határozza meg. A megtalált ember akár 2-6 méter mélyen is a romok alatt lehet. Az első kutya jelzését követően minden alkalommal ún. kontroll kutyát kér a mentő kutyás egység, hogy teljes biztonsággal mondhassa, hogy a romok alatt élő ember van. Amennyiben a kontroll kutya ugyanazt jelezi, amit az első kutya, úgy a romok alá szorult még életben van. Innentől fogva a műszaki egységeké a terep akik „lebontják” a romot a bajba jutottakról (Endoszkópos kamerák, és egyéb eszközök vannak segítségükre ezen egységeknek).

Mi történik most Törökországban, hogyan jutottak ki a magyar mentőegységek?

A Törökországi riasztás és a katasztrófa helyszínére érkezés között 24 óra sem telt el. A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat 20 szakemberrel és négy mentőkutyával indult el a helyszínre. Azért ilyen kis létszámban, hogy könnyen és hatékonyan tudjon mozogni a csapat. Ez helyes döntésnek bizonyult, mivel csak busszal tudták megközelíteni a káresemény helyszínét. A későbbiekben ez a busz nem csak szállító eszközként szolgál, hanem bázispontként is, ahol a kutatók egy pár óra pihenés után újra visszatérnek a romok közé. A kutatók ilyenkor a számukra kijelölt épület maradványokon dolgoznak. A kutyák csak rapid kereséseket (15-20 perces keresések) hajtanak végre, majd ezek után fél órát, negyven percet pihennek, és újra kezdik a szimat munkát.

Sajnos az idő előrehaladtával keverednek a szagok a még élő, és már elhunyt emberek szagával, ami a kutyák munkáját nagyban megnehezíti. A mostani munkát könnyíti a mínusz 1-4 fokos hőmérséklet. Az elhunytak ugyanis nem bocsájtanak ki hőt, ellenben az élő embereknek nagyobb a kipárolgása. Ez a hőmérséklet viszont a túlélés szempontjában nem ideális körülmény. Nehezíti a keresőcsapat munkáját, hogy a helyszínen nagyon kevés munkagép áll rendelkezésükre. Rengeteg segélykérő hangot hallottak megérkezésükkor a romok alól, ami az idő előrehaladtával egyre kevesebb. Ez nem más, mint versenyfutás az idővel más emberek életéért. A helyiek nagyon kedvesek, vendégszeretőek, és hálásak, viszont ahonnan hangokat hallanak, azonnal mentőcsapatot szeretnének hívni, de sajnos ez kivitelezhetetlen.

A kint lévő csapat váltásban dolgozik, mindig van pihenő illetve aktív egység a területen. A szó szoros értelmében éjjel nappal keresnek, nem törődve saját kimerültségükkel. Tudom, hogy a bajtársaim a végkimerülésig fognak keresni, mindezt önkéntes alapon, a saját idejükből és pénzükből. A mentőcsapatunk utazást a Türkish Airlines támogatta és a világon először, a légitársaság engedélyével az utastérben utaztak a mentőkutyák is.

„MENTENI!!! MINDEN ÁRON!!! MERT AZ ÉLETNÉL NINCS ÉRTÉKESEBB KINCS! AKKOR SEM, HA AZ A MÁSÉ!” – A Pest-Megyei Kutató-Mentő Szolgálat mottója.

A cikkben szereplő képeket a Pest-Megyei Kutató-Mentő Szolgálat biztosította számunkra.