A diszplázia jelentése, kialakulása és megelőzése kutyáknál
A diszplázia ma már igen gyakori betegség egyes kutyák körében. Gyakorlott gazdik szinte biztosan ismerik hallomásból, vagy akár érintettek is lehettek már benne. A betegséggel kapcsolatban azonban számos tévhit és nem megfelelő információ van a köztudatban. Sokan például úgy gondolják, hogy csak a nagytestű kutyákat érinti és szűréssel teljesen kizárható. Tévesen hisszük azt is, hogy mivel örökletes betegség, nem lehet tenni semmit ellene. Az azonban biztos, hogy ez a betegség valóban gyakori. Ezért fontos, hogy a gazdik pontos ismeretekkel rendelkezzenek róla. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy mit jelent a diszplázia, hogyan alakul ki, milyen kutyafajtákat érinti leginkább. Kitérünk arra is, hogy milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre. Célunk, hogy átfogó információkkal segítsük a gazdákat a megelőzésben és a hatékony kezelésben, ezzel javítva kedvenceik életminőségét.
Mit jelent pontosan a diszplázia betegség?
A diszplázia szó maga a görög 'dysplasia' kifejezésből származik, ami 'rendellenes fejlődést' jelent. Kutyáknál általában ízületi diszpláziáról beszélünk, de orvosi értelemben más szervek rendellenes fejlődését is diszpláziának nevezik. Egy diszpláziás kutya esetében az ízületeket alkotó csontok és a porcfelszínek nem illeszkednek tökéletesen egymáshoz. Ez az illeszkedési hiba idővel súlyosabb ízületi problémákhoz vezethet. Ilyenek lehetnek például az ízületi porc kopása, az ízületi ficam vagy a degeneratív ízületi betegségek. A diszplázia kutyáknál leggyakrabban a csípő-, könyök- vagy vállízületeket érinti. A betegség fokozatosan fájdalmat, gyulladást, valamint mozgásbeszűkülést okozhat az állatnál. Az állapot súlyossága és a kezelési lehetőségek a betegség típusától és fokozatától függően változnak. A diszplázia nem szerzett betegség, elsősorban örökletes hajlam hatására alakulhat ki. A betegségért felelős lappangó (recesszív) géneket a kutya már a születése előtt örökli. Maga a betegség azonban még nem mutatható ki közvetlenül a születés után.
A diszplázia kialakulásának okai
A diszplázia kialakulásának okai a kutyáknál összetettek és több tényező együttes hatására vezethetők vissza. A kutyák ősei és más vadon élő kutyafélék ritkán mutatnak ilyen típusú ízületi problémákat. Ez pedig arra utal, hogy a modern kutyák életmódja és környezete jelentős szerepet játszik a betegség kialakulásában. A városi kutyák gyakran kevesebbet mozognak, és sok esetben nem megfelelő táplálékot kapnak. Az ilyen életmód pedig elhízáshoz és az ízületek túlterheléséhez vezethet. Ezen kívül a tenyésztési gyakorlat nem mindig veszi figyelembe az egészséges ízületi szerkezetet. A diszplázia kialakulásának kockázatát tehát a gondatlan és nem hozzáértő tenyésztés, szaporítás is nagyban növeli.
Általában már korai életszakaszban megjelenik, amikor az ízületek még fejlődésben vannak. Az ízületi tok ellazulása és az ízületi nedv felszaporodása miatt az ízületek stabilitása csökken. Ez pedig a csontvégek és a porcfelszínek pontatlan illeszkedéséhez vezet. A helytelen illeszkedés pedig fokozott terhelést jelent az ízületekre. Az ilyen típusú terhelés ficamokhoz, ízületi gyulladáshoz, porckopáshoz és végül artrózishoz vezethet. A folyamat súlyossága az ízületi lazaság mértékétől, valamint a környezeti és genetikai tényezőktől függ. Hosszútávon jelentős csontelváltozásokhoz is vezethet.
Számít a testméret és a fajta a diszplázia kialakulásában?
A köztudatban a diszplázia a nagy- és óriás testű kutyák betegsége. Igaz, hogy a nagyobb testű kutyafajták hajlamosabbak a csípődiszpláziára. A betegség azonban nem kíméli a közepes- és kisebb méretű fajtákat sem. Különösen érintettek lehetnek például a pulik és a mopszok. Gyakorlatilag nincs olyan kutyafajta, amely teljes mértékben mentes lenne a diszplázia kockázatától. Ez a betegség tehát nemcsak a nagytestű, hanem a kisebb és közepes méretű kutyák körében is gyakori.
Mint fajtabetegség, elsősorban a nagyobb testű kutyafajtáknál fordul elő gyakrabban. De ahogy már említettük, nem kizárólagosan csak ezeknél. A leginkább érintett fajták közé tartoznak:
• német juhászkutya
• labrador retriever
• golden retriever
• rottweiler
• berni pásztorkutya
• dobermann
• vizsla
• masztiffok
A genetikai hajlam mellett azonban a környezeti tényezők és a táplálkozás is fontos szerepet játszanak a betegség kialakulásában.
A környezeti tényezők és a táplálás szerepe a diszplázia kialakulásában
A diszplázia kialakulásának kockázatát jelentősen befolyásolják a környezeti tényezők és a táplálás. A megfelelő táplálkozás, különösen a növekedési szakaszban, alapvető fontosságú a kutyák ízületeinek egészségében. Nagytestű fajtáknál növelheti a kockázatot a túlzott kalória- és kalciumbevitel. Valamint a gyors növekedést elősegítő táplálkozás. Ezen kívül a túlsúly súlyosbítja az ízületekre nehezedő terhelést, ami szintén fokozza a diszplázia kialakulásának esélyét. A megfelelő testmozgás kulcsfontosságú a megelőzésben. A rendszeres, mérsékelt aktivitás segít az ízületek és az izomzat erősítésében. Ezáltal csökkenti a diszplázia kialakulásának esélyét. A kutyák korai életkorban történő túlzott fizikai megterhelése szintén hozzájárulhat a diszplázia kialakulásához. Kölyökkorban többek között ezért nem ajánlott az intenzív ugrálás vagy hosszú futás. A kiegyensúlyozott táplálás, a megfelelő testtömeg fenntartása és a mérsékelt testmozgás mind hozzájárulnak a diszplázia kockázatának csökkentéséhez.
A pozitív genetikai szűrés még nem jelent betegséget
Fontos tisztázni a genetikai szűrés jelentőségét és jelentését. A diszplázia már néhány hónapos kortól igazolható egy kölyöknél. Amennyiben a betegség diagnosztizálására alkalmas röntgenfelvétel pozitív, az állat örökölte a betegségre való hajlamot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy beteg is lesz tőle. A szűrés azért fontos, hogy a pozitív egyedeket kivegyék a tenyésztésből. A genetikailag igazolt, de tünetmentes egyedeket tenyésztői szempontból diszpláziás kutyának nevezzük. Ettől azonban még nem lesznek automatikusan tüneteik. Sőt elképzelhető, hogy később sem lesznek betegek. A gént azonban tovább tudják örökíteni.
A klinikailag diszpláziás kutyák már tüneteket is produkálnak. Náluk szintén röntgennel igazolható a betegség, az ízületek rendellenes felépítése. A tünetek általában ebben a szakaszban már látványosak és legtöbb esetben fájdalmasak is. Az ő kezelésük komoly szakértelmet és állandó odafigyelést igényel. A diszplázia kezelési lehetőségeiről a későbbiekben lesz szó.
A diszplázia fokozatai tenyésztési szempontból
A diszplázia szűrésen átesett állatok az FCI (Federation Cynologic Internationale) érvényes előírásai szerint az alábbi minősítéseket kaphatják:
• mentes
• majdnem mentes
• enyhe diszplázia
• közepes diszplázia
• súlyos diszplázia
Az FCI előírásai egész Európában, tehát Magyarországon is érvényesek. Az FCI szabályai szerint az első három kategóriába tartozó kutyák tenyészthetőek. A közepes és súlyos diszpláziával diagnosztizált állatok tenyésztése azonban már nem etikus.
A diszpláziás kutya tünetei
A betegségnek nincsenek teljesen tipikus tünetei. Éppen ezért nehéz felállítani a diagnózist, mert a tünetek más egyéb betegségekre is utalhatnak. Vannak azonban olyan jelek, melyek megjelenésekor érdemes diszpláziára gyanakodni és ez irányba vizsgálódni tovább. Fiatal korban például a csökkent mozgásigény, gyors elfáradás, sok pihenés. Egy alapvetően aktív kutyánál ez figyelmeztető jel. Továbbá, ha nehezen áll fel és hátsó lábai gyengébbek. A diszpláziás kutya járása szakavatott szemnek felismerhető. Hátsó lábaival jellegzetesen furán, kacsázva jár. Ez azt jelenti, hogy a megszokottnál közelebb vagy távolabb érnek talajt a lábak egymáshoz képest. Jellemző továbbá, hogy futás közben nem felváltva, hanem egyszerre rugaszkodnak el a hátsó lábak. Egy idő után sántítás, bicegés, összecsuklás is előfordulhat. Megfigyelhető az ízületek kattogása is, illetve a hátsó combok elvékonyodása.
Idős korban jellemző tünet az úgynevezett start fájdalom. Ilyenkor a kutya nehezen, erőlködve képes csak felállni. Sántikálva indul el, szinte csak botorkál. Ahogy azonban bemelegednek az ízületek, a mozgás könnyebbé válik.
A csípőízületi diszplázia
A betegség leggyakoribb formája a csípőízületi diszplázia. Általában, ha diszpláziáról beszélünk, ezt értjük alatta. A betegség lényege, hogy a csípőízületet alkotó combcsontfej nem illeszkedik megfelelően a medencecsont ízületi vápájába. Ennek következtében egy idő után porckopások jönnek létre a ki-be mozduló combcsontfej porca és a medence vápájának pereme között. Továbbá porc degeneráció, porcfelrakódás és degeneratív ízületi elváltozások alakulhatnak ki. Ezek pedig igen komoly fájdalmat okozhatnak kedvencünknek.
A diszplázia megelőzése és kezelési lehetőségei
Fontos látni, hogy a szűrésnek milyen szerepe van a betegség megelőzésében. Ha a tenyésztők szűrik és kizárják a genetikailag hordozó szülőket, akkor csökkenthető a terhelt utódok születése. A gazdiknak pedig javasolt, hogy kölyökkutyájukat vigyék szűrésre fél évesen, majd egy- és kétéves kora között újra. Ilyenkor egy egyszerű röntgen vizsgálattal kiszűrhető a probléma. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel pedig szinten tartható. Amennyiben már előrehaladott problémával fordulunk állatorvoshoz, a körülmények függvényében műtéti beavatkozással lehet orvosolni az elváltozást. Ezt általában súlyos diszplázia esetén javasolják az állatorvosok. Ilyen műtéti eljárások például a combcsontfej resectio vagy a csípőprotézis beültetése.
Gyógyszeres kezelés és táplálékkiegészítők
A diszpláziás kutyák esetében a gyógyszeres kezelésnek három célja van. A fájdalom csillapítása, az ízületekben keletkező gyulladás csökkentése, valamint a porckopás gátlása. Fontos, hogy az állatorvos állítsa fel a kezelési tervet, a gazdi pedig ne térjen el tőle. Ebben az esetben is tilos emberi gyógyszerkészítményeket adni az állatnak. Érdemes időben elkezdeni a megelőzést és még tünetmentesen táplálékkiegészítőkkel támogatni kedvencünk ízületeit. Állatorvosunk ebben is segítségünkre lesz. Az ízületvédő és porcerősítő készítmények közül csak megbízható, ellenőrizhető, minőségi terméket válasszunk. Nagyon sok múlik ugyanis azon, hogy kutyánk szervezete megfelelő mennyiségű és minőségű ízülettámogató hatóanyaghoz jusson.
