Szaporító vagy tenyésztő? Így ismerd fel!
A kutyák szaporítása és tenyésztése között óriási különbség van, a leendő gazdik azonban nem mindig vannak tisztában ennek jelentőségével. Bár mindkét tevékenység eredménye egy új alom megszületése, a kettő között óriási az eltérés. Fontos megérteni ezeket a különbségeket, mielőtt kutyát vásárolunk. Többek között kutyánk élete, egészsége és jóléte múlhat rajta.
Kiskutya olcsón? Felejtsd el!
A szaporítók és a tenyésztők között az első lényeges különbség a motiváció és a cél. Bár mindketten pénzt kapnak az általuk értékesített kutyákért, a szaporítót csak és kizárólag a gyors pénzszerzés érdekli. A kutyákat „árucikként” kezeli és pénzforrásként használja. Egy felelős tenyésztő ezzel szemben elsősorban a kiskutyák jólétére és az adott fajta genetikai jellemzőinek megőrzésre figyel. Gondosan választ szülőket, megvizsgálva a fizikai és szellemi adottságokat is. Fontos, hogy csak olyan géneket örökítsenek, mely a fajtára erősen jellemző karaktereket viszi tovább. Ez természetesen szakértelmet, számos szűrővizsgálatot és megfelelő tartási körülményeket igényel. Egy tenyésztőtől vásárolt kutya, ezért nem lesz soha „olcsó”.
Ellenben a szaporítónak nincsenek ilyen költségei, így a tudatlan gazdik számára igen vonzó áron tudja kínálni „portékáját”. Azonban ennek súlyos ára van! A felelőtlen és szakértelem, szűrés nélküli szaporítás komoly következményekkel járhat a kutya egészségére nézve. A szaporítók általában a legnépszerűbb fajtákkal foglalkoznak, melyekre a kereslet nagy. A tulajdonukban lévő szukát vagy szukákat kizsigerelik, akár minden tüzelési időszakban fedeztetik. Az anyakutya szinte biztos, hogy pár év alatt tönkremegy a szaporító telepeken. A rengeteg utódból azonban hamar másik állatot tesznek a helyére. A fedeztetéseket semmilyen szűrés nem előzi meg, gyakran még orvosi ellátást sem kapnak ezek a kutyák. Hiszen ez mind-mind költség, amitől drágulni fog a „végtermék”. A szaporító telepeken általában borzasztó körülmények között, rosszul táplált és tartott kutyákat „gyártanak”. Ezeknek az állatoknak pedig kevés esélyük van az egészséges, boldog életre. Aki mégis szaporítótól vásárol, tulajdonképpen az állatkínzást támogatja.
Szaporítók elleni hivatalos lépések
A szaporítók tevékenységét szinte lehetetlen felügyelni és ellenőrizni. Éppen ezért az elmúlt években számos intézkedés lépett hatályba hatósági és társadalmi szinten is ellenük. 2021. április 1-től a kedvtelésből tartott állatokkal történő kereskedés FELIR azonosító köteles tevékenységgé vált. Ez azt jelenti, hogy ma már mindenkinek be kell jelentenie a hatóság felé, ha kisállat kereskedelemmel foglalkozik.
2022. január 1-jén hazánkban jelentősen szigorodott az állatvédelmi törvény. A szankciók a gondatlan szaporításra is kiterjednek. A törvény így szól:
„ Tilos… olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása”
Aki tehát nem megfelelő körülmények között és öröklődő betegségben szenvedő kutyát szaporít, állatkínzást követi el. A büntetési tétel pedig akár 5 év börtön is lehet.
A hatósági intézkedések mellett jelentős szerepet vállaltak azok a platformok is a szaporítás elleni harcban, ahol az „árucsere” nagy része lezajlott. A szaporítók ugyanis jellemzően ingyenes hirdetési oldalakon próbáltak túladni a kiskutyákon. Az egyik legnagyobb ilyen portál azonban példaértékű lépéseket tett. Már 2020-ban betiltotta a szaporítók hirdetéseit és folyamatosan törölte is azokat.
Hogyan ismerjük fel a szaporítót?
Sajnos a szaporítás óriási üzlet. Ezért akik ezzel foglalkoznak, egyre trükkösebb módszerekkel próbálják kijátszani a gyanútlan gazdákat. Ma már az sem biztos, hogy olcsón adják a kutyát, hiszen sokan tisztában vannak vele, hogy az irreálisan olcsó kölyök szaporítótól van. Azonban egy szaporítót nemcsak a kutya ára miatt lehet felismerni. Számos jel utal arra, hogy nem tenyésztővel, hanem gondatlan szaporítóval van dolgunk. Nézzük a legfontosabbakat.
A szaporítók általában több fajta kutyát tenyésztenek, az éppen legnépszerűbbek közül válogatnak. Folyamatosan van eladó kiskutyájuk, de ha éppen nincs, akkor sem kell rá sokáig várni. Általában jóval alacsonyabb áron adják, mint a tenyésztők. Akár a piaci ár feléért is tudják értékesíteni. Nem mutatják meg az anyát és a szülők papírjait, orvosi vizsgálati eredményeit. Nem járnak kutyakiállításokra, a szülőknek nincsenek eredményeik. Nyilvános helyen, közterületen akarnak találkozni a leendő gazdival. Így adják át a kiskutyát, akár az egész almot elviszik, hogy a gazdi választhasson. Azt a helyet, ahol a szülők és az alom él, nem mutatják meg. Nagyon korán, akár 8 hetes kor előtt is átadják a kölyköt. Gyakran hiányzik a chip és az oltási könyv. Ha valaki törzskönyvet kér, az ár megemelkedik (ha egyáltalán tudnak adni). Nincs szerződés, vagy ha van, nagyon felületes.
Egy szaporító nem akarja tartani az új gazdival a kapcsolatot, gyakran átadás után el is tűnik. Nem méri fel a helyet és a környezetet, ahová a kiskutya kerül. Egyáltalán nem érdeklődik a leendő gazdik alkalmasságáról. Nincs FELIR azonosítója és kennel neve.
Hogyan ismered fel a gondos tenyésztőt?
Egy gondos tenyésztő célja az adott fajta javítása, nemesítése. Rendelkezik genetikai szaktudással, ismeri a fajta előnyös párosításait. Szelektál az utódok között, és csak a legjobbakat tartja tenyésztésben. 1-2 fajtánál nem tenyészt többet, nem tart otthon túl sok kutyát, hogy biztosítani tudja a minőségi egyedeket. Előjegyzést vesz fel a kölykökre, így elkerüli a felesleges almokat. Az általa tenyésztett kiskutyák nem olcsók. Az oltások, féreghajtás, chipezés, törzskönyv, állatorvosi díjak, és minőségi kölyöktáp ára ugyanis mind magas költségeket jelentenek.
Egy tenyésztő lehetővé teszi az anya- és apa kutya megtekintését, amennyiben nem áll fenn fertőzés veszélye. Bemutatja a szülők papírjait, törzskönyveit, eredményeit, díjait. Valamint az egészségügyi szűréseket igazoló okmányokat (pl. könyök- és csípőízületi diszplázia szűrés). Felméri, hogy hová kerül a kiskutya. Nem adja kutyáját olyan gazdához, akinek az életvitele, körülményei nem megfelelőek az adott fajta számára. Nem az számít elsősorban, hogy eladja a kutyát, hanem hogy annak jó élete legyen.
Egy gondos tenyésztő számos tanáccsal látja el a leendő gazdikat. Nemcsak a fajta pozitív tulajdonságait emeli ki. Beszél az esetleges várható nehézségekről is! A kiskutya sorsát a hazavitel után is figyelemmel kíséri. Kapcsolatban marad a gazdikkal, segíti őket, ha bármilyen kérdés, probléma merülne fel. Nyolc hetes kora előtt nem adja át a kölyköt, mert a kutyák számára az első pár hónap az életük legmeghatározóbb szocializációs időszaka. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az időszakban az anyjuk és testvéreik közelében maradjanak. A kori elválasztás számos későbbi problémához vezethet. Az érdeklődőknek lehetőséget ad arra, hogy megnézzék, hol nevelkednek a kiskutyák. Csak olyan kiskutyát ad át, amely törzskönyvvel és chippel rendelkezik, féreghajtva és korának megfelelően oltva van. Az adásvételről szerződést írnak, gyakran ivartalanítási kötelezettséget is vállalnia kell a gazdinak.
