Vadász, családtag, segítőkutya. A labrador retriever fajtaleírása
2022-ben ugyan lecsúszott a dobogó első helyéről, de még így is elképesztő népszerűségnek örvend. Nem csak az USA-ban, hanem Európában is az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb családi kedvenc. 1991-ben a világ legnépszerűbb kutyája volt. Ez pedig nem véletlen. A labrador emberszeretete, engedelmessége és nyugodt természete tökéletes négylábú családtaggá teszi a fajtát. Mindemellett rendkívül okos és kiváló munkakutya. A népszerűségnek azonban súlyos ára van. A szaporításnak és gondatlan tenyésztésnek köszönhetően ma már számos egyed küzd számos örökletes betegséggel.
A labrador retriever származása, története
A labrador származásával kapcsolatban számos legenda látott napvilágot. Talán az egyik legismertebb, hogy az újfundlandi és a vidra keresztezéséből származik. Mégpedig azért, mert vízszeretete elképesztően nagy. Szinte bármilyen vizes közegben lubickol, akár egy vidra. A labrador származása és jelenlegi formája azonban tudatos tenyésztésnek köszönhető. Pontos származását tekintve nincs teljes egyetértés a szakértők között. A legvalószínűbb azonban az, hogy az úgynevezett St.John’s kutyák leszármazottai. Ezek a kutyák elsősorban a halászatban segítettek gazdáiknak, rendkívül vastag bundával és szőrzettel rendelkeztek. Színük fekete volt és Új-Fundlandon éltek. A labradorok tehát nem a Labrador-szigetekről, hanem Új-Fundlandról származnak.
Munka közben figyelt fel rájuk Malesburg gróf, aki 1820 körül magával vitt néhány példányt Angliába. Megtetszett neki, ahogy a kutyák a jéghideg vízben kergetik és fogdossák a halakat. Azelőtt nem látott, de még csak nem is hallott ilyen kutyáról. A labrador pár évvel megérkezése után egyre nagyobb népszerűségre tett szert a szigetországban. Önálló fajtának azonban csak az 1900-as évek elején ismerték el. Angliában ekkor tudatos tenyésztőmunka vette kezdetét. Ennek köszönhetően lett a labrador retriever a világ egyik legjobb vadászkutyája.
A labrador retriever angol fajtanevet 1887-ben kapta. Neve egyrészt a retrouve szóból származik, mely azt jelenti: apportírozni, visszahozni. A labrador elnevezést pedig a kanadai Labrador-félszigetről kapta. A tenyésztési cél egyértelműen az volt, hogy egy rendkívül ügyes vadászkutyát hozzanak létre. Mivel ekkortájt az angol nemesek körében voltak a legnépszerűbbek, nekik köszönhetjük nagyrészt a mai labradorokat is. A nemesek egyre több versenyen és vadászaton csillogtatták meg a kutya apportírozó képességét. Gyorsan elterjedt a vadászok között, hogy a labrador minden más fajtánál tehetségesen apportíroz. Népszerűsége pedig ezzel párhuzamosan nőtt.
Családtag, profi vadász, segítőkutya
Labradorral bizonyára már mindenki találkozott élete során. Nemcsak gyönyörűek, de nyugodtak, kedvesek és rendkívül szerethetőek. A legfontosabb tulajdonságai azonban a labrador gazdik számára nyilvánulnak meg világosan. A türelem, a megfelelési vágy, a mérhetetlen emberszeretet és a rendíthetetlen hűség. Könnyen kezelhető és jól tanítható fajta. Amennyire kiváló vadász, annyira tökéletesen illeszkedik egy család életébe is. Szociálisan érzékeny és nyitott, könnyen barátkozik és csak ritkán pánikol, stresszel. Ő az a kutya, akit szinte bárhova elvihet magával a gazdi. Legyen szó vacsoráról, nyaralásról vagy akár munkahelyről. Egy labrador szinte biztos, hogy nem fog galibát okozni sehol. Az agresszió vagy félelemből adódó bizonytalanság ismeretlen a fajta számára.
A labrador retriever számos területen helyt áll. Nagy munkabírású, fegyelmezett és szívós vadászkutya. Kiváló szaglása miatt keresőmunkában is nagyszerűen teljesít. Magas fokú emberszeretete, empátiája és tanulási képessége miatt a legjobb segítőkutyák válnak belőlük. A vakvezető kutyák túlnyomó része is ebből a fajtából kerül ki. Arra a komplex feladatra, amit nekik kell ellátniuk, kevés más kutya alkalmas. Mindemellett alapvetően vidám és aktív kutya, könnyen alkalmazkodik szinte bármilyen környezethez. Gyerekek számára nagyszerű játszótárs és négylábú barát.
A labrador retriever külleme – fajtastandard
Anatómiai felépítésében elsősorban a vadászatra való képesség mutatkozik meg. Az erős és megfelelő hosszúságú arcorri rész biztosítja, hogy akár nehezebb apróvadat is könnyedén apportírozzon. Mindezt úgy, hogy a zsákmányon semmilyen sérülést ne okozzon. Ezt segíti továbbá az erős és hosszú nyak. Zömök és erős testalkata, erős, egyenes lábai vannak. Szemei barnák, vagy mogyoró színűek, tekintete kimondottan kedves. Bárkit könnyedén levesz a lábáról. Lendületes mozgása apportírozás közben is megmarad. Ez a vállak, a lapocka és a mellső lábak megfelelő elhelyezkedésének köszönhető. Farka igen jellegzetes, vastag tőből indul és fokozatosan vékonyodik a vége felé. A vidra hasonlat itt is visszaköszön, a farok formája ugyanis kissé hasonlít a vidra farkáéhoz. Bundája sűrű és tömött, aljszőrzete pedig teljesen vízhatlan. Ideális magassága kanoknál 55-65 cm, szukáknál 54-56 cm. Sokáig csak a fekete szín volt elfogadott, mára azonban már a sárga, világos krémszín és akár a vörös is standard színnek számít.
Munka-típusú labrador, show-típusú labrador
A tenyésztés folyamán a labrador sokszínűségének köszönhetően különböző típusú tenyésztési stílusok alakultak ki a fajtán belül. Angliában ezek a vonalak élesen szétválnak, és nem keverednek. Más az elvárás ugyanis a különböző típusú kutyákkal szemben. A „show-típus” labradort kiállításokra, míg a „munka-típus”, vagy Field-Trial labradort munkára tenyésztik. Az FCI szabályzata szerint az az egyed minősül „Field Trial” vonalú kutyának, akinek ősei között három generációra visszamenőleg szerepel Field-Trial Champion (FTCH) ős. Mégpedig apai és anyai ágon is legalább egy-egy. Amennyiben ez nem valósul meg, a kutya „show” vonalúnak minősül.
A két vonal között szakavatott szem számára jelentős a különbség testalkatban és küllemben. Sokkal többen vannak a kiállítási vonalú labradorok, általában ilyen egyedekkel találkozik a legtöbb ember. Őket tartják a laikusok átlagos labradoroknak. Ha egy labradorra gondolunk, általában ez a forma és testalkat jut eszünkbe. A munkavonalas kutyák az „átlagos” labradorokhoz képest vékonyabbak és sok esetben kisebbek is.
Mire kell figyelni a labrador nevelésénél ?
Talán az első és legfontosabb szabály, hogy a jutalomfalattal való motiválást minimálisra kell csökkenteni. A labradornak ugyanis farkas étvágya van, pechjére pedig jellemzően hízékony. Az elhízás pedig súlyos következményekkel járhat számára. A labrador tréningjében a dicséretre, játékkal való motiválásra helyezzük a hangsúlyt. Talán a leghatékonyabb, ha teljesen száműzzük a jutifalatokat. A labradornak ugyanis borzasztóan nehéz ellenállni. Ember legyen a talpán, aki képes nemet mondani az ácsingozó szemeknek.
A másik fontos szabály a kölyök mozgatására vonatkozik. A nem megfelelő terhelés életre szóló károkat okozhat a kutyának. A fejlődésben lévő ízületek és csontozat igen sérülékeny. Nem szabad kitenni túlzott terhelésnek, lépcsőzésnek, ugrálásnak, gyors futásnak. A labrador sportja az úszás, azt viszont szinte bármilyen intenzitással és gyakorisággal űzheti. Kölyök kutyánál azonban a vizes sportoknál is tartsunk mértéket.
A labrador retriever fajtabetegségei
A rendkívüli népszerűség miatt a labradorokra ma már számos örökletes betegség jellemző. Ezek nagy részét megfelelő vizsgálatokkal ki lehet szűrni. Ezt azonban csak gondos felelősségteljes tenyésztők teszik meg. Ezért a fajta esetében a szaporítóktól való vásárlás rendkívül nagy egészségügyi kockázattal jár.
Jellemző szem-és orr betegségek labradoroknál
A szürkehályog lehet örökletes és szerzett betegség is. Az örökletes szürkehályog egyik formája teljes vakságot is okozhat. A progresszív retina atrófia (PRA) szintén okozhat vakságot, vagy súlyos látásromlást. Ez a betegség a szem ideghártyájának sorvadását jelenti és genetikai vizsgálattal szűrhető. Szintén a szem ideghártyáját érinti a retina diszplázia (RD), mely már nyolc hetes kortól diagnosztizálható műszeres vizsgálattal.
Az örökletes orr parakalatózis (HNPK) egy génmutáció miatt öröklődhet a labradoroknál. Szűrhető, tehát kivédhető betegség, mely az orr tartós szárazságát, és krónikus gyulladást eredményez.
Labradorok jellemző mozgásszervi betegségei
A könyök-és csípőízületi diszplázia összetetten öröklődik a labaradoroknál. A betegség szűrése kötelező, de akár két DP mentes egyednek is születhet diszpláziás utódja. A betegség megjelenése csak a következetes, generációkon át ívelő szűréssel és szelekcióval csökkenthető. Az öröklés mellett azonban a környezeti tényezők és az életmód is szerepet játszik. A labradorok ízületei később fejlődnek ki véglegesen, mint ahogy elérik felnőttkori súlyukat. Ezért még a növendék kutyáknál is figyelni kell a mozgatásra. A csípő-és könyökízületi diszpláziai kialakulását a túl gyors növekedés, a nem megfelelő terhelés és a túlsúly is fokozhatja.
Kinek ajánlott a labrador retriever?
Könnyen és gyorsan tanítható, ezért a kezdő kutyásoknak kitűnő választás. Lakásban és kertben is tartható, könnyen és gyorsan alkalmazkodnak. Mozgásigényük nagy, ezért elsősorban aktív gazdiknak javasolt. Nemcsak fizikai, hanem szellemi aktivitásra is igénye van. A labrador munkakutya, szüksége van a feladatokra és kihívásokra. Még a legjobb természetű kutya is viselkedési zavarokat produkálhat, ha nincsenek kielégítve az igényei.
Fontos, hogy gyakran vigye a gazdi víz közelébe, hiszen imádnak úszni. Gyerekek mellé kiváló társ, az egyik legideálisabb családi kutya. Mivel a labrador retriever igen népszerű fajta, kiemelten fontos, honnan választunk kölyköt. Az ő esetében fokozottan kell figyelni a genetikai szűrésekre és a megfelelő tenyésztő kiválasztására. Kerülni kell a törzskönyv nélküli, szaporítóktól származó egyedeket.
