Vissza a suliba! De mi lesz a háziállatokkal?

A nyári szünidőnek vége, újra itt az iskola és az élet pedig új ritmusban zajlik tovább. A napi feladatok elvégzése és hétköznapi rutin mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek feszesebbé válnak. Kevesebb idő jut a szórakozásra, hobbikra és semmittevésre. Több hónapos pihenés után visszazökkenni feladatok és kötelezettségek közé mindenki számára megterhelő. Nemcsak a gyerekek és szülők, de bizony a háziállatok is gyakran megsínylik ezt az időszakot. Ráadásul ők nem is nagyon értik, hirtelen hova tűnnek a „kisgazdik” a hétköznapokból. Cikkünkben arra keressük a választ, hogyan lehet felkészíteni a háziállatokat a változásra. Mi a teendő, ha rosszul viselik a távollétet. Szó lesz a szeparációs szorongásról és kezeléséről. Azzal is foglalkozunk, hogy mikor válik éretté egy gyerek a kutyatartásra és mi a szülő szerepe ebben a folyamatban.

Fokozatos visszaszoktatás

Háziállataink közül talán leginkább a kutyákat viseli meg egy-egy nagyobb környezeti változás. No persze nem mindenkit. Egy erős idegrendszerű, magabiztos kutya legtöbbször gyorsan és problémamentesen alkalmazkodik a változásokhoz. Azonban sok kutyát megvisel lelkileg, ha a falkájában valamilyen gyors és hirtelen változás következik be. A nyári szünetben jellemzően a családi kutyák is vakációznak. Ideális esetben sokkal több időt töltenek a gyerekekkel, nagyszűlőkkel. Amíg iskolaidőben a nap nagy részében egyedül vannak, nyári szünetben szinte egész nap van társaságuk. Ezzel együtt pedig több játék és séta, strandolás, sok-sok nyári móka és szeretgetés. Amikor ez egyik napról a másikra megszűnik, azt a kutya sokszor nem tudja mire vélni.

Ha tudjuk a kutyánkról, hogy érzékenyebb típus, mindenképpen készüljünk fel a változásra. Készítsük fel arra, hogy hamarosan visszaáll az őszi-téli napirend a gyerekek életében. Így pedig az ő élete is változni fog. A visszaszoktatásban a fokozatosság a kulcs. Egy-két hét alatt minden nap hagyjuk egy picivel több időt egyedül a kutyust, az időt pedig fokozatosan növeljük. Ideális esetben mire újra egyedül marad a kutya, már fel sem tűnik neki a változás.

Szeparációs szorongás kialakulása

A szeparációs szorongás olyan állapot, amikor a kutya stresszt és szorongást él meg, ha egyedül hagyják otthon. A felnőtt kutyák sem mentesek ettől a problémától. Különösen, ha hosszabb időt töltöttek a gazdikkal a nyári szünet alatt, és hozzászoktak a folyamatos társasághoz. A hirtelen és drasztikus változás fokozott szorongást okozhat, ami viselkedési problémákhoz vezethet. Hiba azt gondolni, hogy egy felnőtt, jól szocializált kutyánál nem alakulhat ki szeparációs szorongás. Bizony egy hirtelen változás, a biztonságérzet elvesztése előidézheti felnőtt és idős kutyáknál is.

A szeparációs szorongás jelei között szerepelhet az állandó ugatás, nyüszítés, rágcsálás, és a már kialakult szobatisztaság elvesztése. Ahhoz, hogy megértsük a kutya viselkedését és a szorongás okait, figyeljünk oda a kutyánk reakcióira, amikor egyedül hagyjuk otthon. A megfelelő megértés és az azonnali beavatkozás segíthet csökkenteni a szorongás mértékét, és javítani a kutya életminőségét.

A szeparációs szorongás kezelése

A rutinszerűség alapvető fontosságú a kutyáknál. Ha szeparációs szorongás alakul ki náluk, még fontosabbá válik a napi rutin kialakítása. A kutyák szeretik az előre látható és strukturált környezetet. Próbáljunk meg minden nap hasonló időpontokban etetni, sétáltatni és játszani velük. A rendszeresség megnyugtató hatással lehet rájuk. Próbáljuk meg jutalmazással megerősíteni benne a nyugodt viselkedést.  Jutalmazzuk meg, amikor nyugodtan viselkedik, akár akkor is, ha csak rövid időre marad egyedül.

Biztosítsunk a kutyának egy kényelmes és biztonságos helyet a lakásban, ahol elvonulhat, ha szüksége van rá. Mielőtt egyedül hagyjuk, fárasszuk le mind szellemileg, mind fizikailag. Egy hosszú, kiadós séta sok-sok tréning feladattal útközben nagyon jó hatással lehet a szeparációs szorongásra. Gondoskodjunk arról, hogy kedvenc játéka vagy egy rágcsálnivaló legyen a közelében, miután magára hagytuk.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti módszerek hatékonysága a kutyák egyéni jellemzőitől függ. Nem minden módszer válik be minden esetben. Ha a szeparációs szorongás súlyos, és a fenti tanácsok nem hoznak javulást, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. Például állatorvoshoz vagy kutyatrénerhez, akik a mélyebb problémák azonosításában és célzott kezelésében tudnak segíteni.

Gyereknek kiskutya iskolakezdésre?

A szülők gyakran követik el azt a hibát, hogy egy háziállatot motivációs eszköznek használnak. „Ha jól tanulsz az iskolában, kapsz egy kutyát.”, vagy „Ha elkezdődik az iskola, kapsz egy kutyát, hogy jobban tanulj.” Az ilyen ígéretek és párosítások sajnos inkább károsak, mint hasznosak. Az iskolakezdés pedig talán az egyik legrosszabb időzítés új háziállat érkezésére. Legyen szó kutyáról, cicáról vagy bármilyen kiskedvencről. Egy gyereknek tudnia kell, hogy a háziállat gondozása és nevelése rendkívül nagy felelősség és vállalás. Nem múlhat azon egy kisállat élete, hogy hogyan tanul a gyerek. Nem lehet egy kutya felelős azért, hogy egy gyereknek jobb kedve legyen. Mielőtt ilyen, vagy hasonló kijelentést teszünk, gondoljuk át az üzenet. Egy háziállat vállalásának rendkívül jól átgondolt és felelős döntésnek kell lennie.

Mikor kapjon egy gyerek háziállatot?

Nincs korhoz kötve, hogy hány éves kortól elég érett egy gyerek a gazdisodásra. Van, aki már kisiskolásként rendkívül felelősségtudatos. Mások még a középiskolás éveik alatt sincsenek készen arra, hogy gondoskodjanak egy állatról. Mielőtt a gyerek kisállatot kap, a szülőknek érdemes tudatosan figyelni a gyerek viselkedését. Általában mennyire fegyelmezett? Mennyire befolyásolja a kedve a kötelezettségei elvégzésében? Mennyi ideig tart ki a lelkesedése egy új dolog iránt? Mennyire kitartó a napi feladatok elvégzésében? Betartja a családi működés szabályait? Mindeközben pedig fontos folyamatosan beszélgetni a gyerekkel arról, hogy mit jelent egy háziállat vállalása.

Érdemes keresni egy közeli menhelyet, állatotthont, ahol el lehet menni a kutyákkal sétálni. Heteken át, minden hétvégén vigyük el a gyereket és sétáltassunk 1-2 órán át a gazdikereső kutyákat. Ha úgy látjuk, hogy 2-3 alkalom után lankad az érdeklődés és inkább más programot választana, valószínűleg még nem érett meg a gazdiságra.

A háziállat szerepe és a szülő felelőssége

Egy háziállat mellett, vele együtt felnőni rendkívül sok dolgot ad egy gyerek számára. A felelősségtudaton kívül korán megtapasztalja a feltétel nélküli szeretet érzését. Megismerkedik a szavak nélküli kommunikációval, ez pedig fejleszti a kifejezőképességet és az empátiát. Sok gyermekre rendkívül nyugtató tud lenni egy kutya, cica jelenléte stresszhelyzetben. A kutya simogatásával, összebújással gyorsabban képesek megnyugodni. Így érzelmeik kezelésében is segítségre lehet egy háziállat.

A szülőknek azonban fontos tisztában lenni azzal, hogy az állattal kapcsolatos minden felelősség őket terheli. Csak úgy szabad háziállatot venni a gyerekeknek, ha ezzel tisztában vagyunk. Be lehet és be is kell vonni őket a velük kapcsolatos teendőkbe. Azonban ha a gyerek nem viszi le a kutyát, akkor a felnőtt kell majd levinnie. Ha a gyerek nem ad neki vacsorát, akkor a felnőttnek kell majd. Nem lehet opció az, hogy „ha nem gondoskodsz róla, másik gazdát keresünk neki”. Ez az üzenet rendkívül káros és hosszú távon meghatározhatja a gyerek attitűdjét. A szülőnek példát kell mutatni. Egy háziállatot nem dobunk el kedvünk és hangulatunk szerint. Akkor sem, ha néha túl nehéz, ha túlságosan fárasztó, ha néha nincs hozzá kedvünk. Gazdinak lenni felelősség! Ezt pedig példamutatással tudjuk legjobban megtanítani a gyerekeknek.